Niki

Málna

Sziasztok!

 A blogom most a kutyámról szólna, aki a legfontosabb a számomra. 

Az én kis csöppségem egy yorkshire terrier, mely kis méretű, öleb fajta. Június 4.-én múlt el egy éves. A fajtáról tudni kell hogy nagyon ragaszkodóak, hűségesek (mint a legtöbb kutya is). Állítólag mikor meglátják a gazdijukat, akkor olyan érzésük van, mint ha egy ember látná meg a szerelmét. Ezt tanúsítani is tudom, mert mikor hazaérek a suliból, vagy csak öt percre megyek el itthonról, akkor is a nyakamba ugrik, nyüszít, hogy vegyem föl és szeretgessem meg. Nagyon játékosak, huncutok és ez nem múlik el akkor sem, ha megöregednek. Viszont, ennek ellenére, ha kell megvédik a gazdijukat (már ahogy tudják). Az én kis Málnusom sem lóg ki a sorból, ha valaki már csak csúnyán néz rám, egyből megugatja. Mindössze két kiló az egész kutya, egy csöppnyi szeretetbomba. Mindig mellettem van, megvigasztal, ha baj van, ezért nem is tudnám mi lenne velem Nélküle. Mikor elviszem sétálni, átvált kis harci kutyává és az utcán lévő többi sétáló kutyát elkezdi ugatni, az sem téríti vissza, ha az a másik eb tízszer nagyobb nála, de az emberekkel úgy viselkedik mint egy angyalka. Imádja a gyerekeket, ha meglát egyet is, egyből oda rohan hozzá. Viszont a fürdést, fésülést már kevésbé szereti. Ha meglát egy fésűt a kezemben, egyből elrohan és elbújik, így mindig nagy hiszti van, ha éppen pancsizni viszem. Nagyon szereti a hasát, folyton enne, ha lehetne. 

Nemrég találkozott először a hóval, melytől eleinte kicsit félt, de aztán megbarátkozott vele. Ezt azzal is kinyilvánította, hogy elkezdte megenni.

Azt nem is említettem hogy még táncolni is szokott, mikor elindítom az egyik mulatós számot

(pl Kis Grófó- Olaszosan), egyből odajön, két lábra áll és próbál táncolni.

Remélem, hogy még sokáig velem/velünk lesz Málna és boldogítja majd a mindennapokat.