Szikszai Erika
Nyáron a barátnőmmel elmentünk sétálni. Először a városban voltunk, de utána elhatároztuk, hogy a tónál leülünk egy stégre. Így is tettünk. Mikor a stégen már úgy 15 perce ültünk, egyszer csak megláttunk egy kis cirmos macskát. Oda mentünk hát megsimogatni. Ekkor kaparászást hallottam a fejem fölül. Egy kis, korom fekete színű cicát láttam leereszkedni a fáról. Egyből megszerettem. Egy bácsi oda jött hozzánk a szemben lévő házból. Megkérdezte, hogy nem viszem-e haza a macskát? Én nemet mondtam. De aztán két hónap elteltével szóba került, hogy nem szeretnék-e egy háziállatot? Én rögtön rávágtam, hogy de, mégpedig nekem az a kis korom fekete cica kellett. Még aznap el mentem érte. De sajnos a bácsi nem volt otthon. Így csak másnap hozhattam haza. Mikor kiengedtem a kis ketrecéből, ő rögtön az ágy alá szaladt. Csak estére mászott ki. Aznap este már a kezemhez jött. Kezdetben nem tudtam, hogy nevezzem. De aztán elkezdett hallgatni arra a névre, hogy "Cilám". Mi ketten azóta a legjobb barátok vagyunk. Ő mindig pontosan ébreszt reggelente és mindig mindenhová követ a lakásban. Igaz, vannak furcsa szokásai és tettei mint például a csillám mániája. Ez azt jelenti, hogy ha talál itthon csillámport akkor az egész testét össze keni vele. Azt, hogy hogyan csinálja azt nem tudom. De én így szeretem őt!
:D
VálaszTörlés